Fájó szívvel búcsúzunk Pach Zsigmond Pálnétól, a BME egyetemi docensétől, a kiváló matematika tanártól, aki életének 95. évében otthonában elhunyt.
A Villamoskar Matematika Tanszékén tanított a tanszék létrejöttétől annak megszűnéséig. Még elképzelni is nehéz: 1950. május 1-étől 2000. április 30-ig volt itt közalkalmazott, azután pedig sokáig óraadóként dolgozott. Villamosmérnök évfolyamok egész sora az ő kitűnő előadásain és gyakorlatain ismerkedett a tanulmányaihoz szükséges matematikai diszciplínákkal és fejlesztette logikai készségét. Sokat foglalkozott hallgatóival a tanórákon kívül is, segítette őket problémáik megoldásában. A tanrendben szereplő órák mellett gyakran ugyanannyi pótórát tartott, hogy a lemaradókat segítse a felzárkózásban. Ha reggel nyolckor volt órája, hétkor már az íróasztalánál ült és készült.
Több kiváló jegyzet, tankönyv és példatár írásával is segítette a tanszék munkáját. Talán még ma is az ő háromkötetes komplexfüggvénytani jegyzete tartalmazza a téma legátfogóbb tárgyalását. Vektor- és tenzoranalízisről szóló, Frey Tamással közös könyve 6 kiadást élt meg. Cseh és angol nyelvre is lefordították. Tarján Imrével írt ,,Fizika orvosok és biológusok számára’’ című munkája oroszul is megjelent.
Két emberöltőnyi, lelkiismeretes, kitűnő munkájának nagyrészt tanúja lehettem, mint közvetlen kolléganője, szobatársa és barátja. Szakmai munkája mellett szerető gyermek, testvér, barát, feleség és családanya is volt. Férjével, Pach Zsigmond Pál gazdaságtörténész professzorral közösen nagy gonddal nevelték és taníttatták két gyermeküket, akik közül Éva magyar-angol szakos középiskolai tanár lett, János pedig neves matematikus. Kedves, szerény, együttérző, barátságos ember volt, akit kollégái és hallgatói egyaránt szerettek, és akihez fenntartás nélküli bizalommal fordulhattak.
Klárika, nem felejtünk, mindig nagy szeretettel gondolunk rád!
Csató Éva
Budapesti Műszaki Egyetem