Varga Tamás élete és munkássága
1919 – 1987
(Az 2017. dec. 15-én Hódmezővásárhelyen elhangzott előadás szerkesztett változata.)
A szépszavú makói mestertanár, Tatár István, az egykori Szendrei Bizottság tagja, egy interjúban (2008) így emlékszik a nála csak pár évvel idősebb pályatársára, Varga Tamásra.
„Ki is volt ő? Egy kiváló matematikus, egy szerény ember, egy rendkívüli képességekkel rendelkező tanár, egy nyugtalan kutató, környezetének és barátainak tanácsait mérlegelő és azt elfogadó, a matematikatanítás korszerűsítésének rögös útján kimagasló érdemeket szerző alkotó, Európában és azon kívül is ismert és elismert pedagógus.”
Varga Tamás a magyar matematikatanítás világszerte elismert kiemelkedő személyisége, a 20. századi iskolai matematika megújításának egyik vezetője. Munkásságával egész életében a matematikatanítás jobbítását szolgálta. Hatása mind a mai napig kimutatható nemcsak Magyarországon, hanem világszerte számos ország matematikaoktatásában.
1919-ben született Kunszentmiklóson, édesapja ugyanitt református lelkész, édesanyja Magay Mária író volt, hét gyermeket neveltek. A családban természetes volt a kulturális értékek tisztelete, a törekvés a minél szélesebb körű ismeretek megszerzésére. Testvérei közül ketten is ismert közéleti személyiségek lettek, Vargha Balázs neves irodalomtörténész volt, Varga Domokos író, szerkesztő, hét gyermek édesapja. Ükapja, Szász Károly matematikus, Bolyai János és Bolyai Farkas barátja volt.
2015-ben a Varga család három neves tudós tagja a Varga Tamás Tanítványainak Emlékalapítványa indítványával és Gazda István tudománytörténész felterjesztésével elnyerte a Magyar Örökség Díjat. A laudációban hangzott el a következő mondat, amely jól érzékelteti a családi légkört:
„A Varga-testvérek édesanyjuk sok szép szavát igyekeztek megörökíteni életművükben, játékaikban. Tamás arra kért bennünket, hogy játsszunk matematikát, Balázs arra, hogy játsszunk a szóval, Domokos pedig arra figyelmeztetett, hogy nem születtünk szülőnek, de a szülői lét megtanulható.” (Gazda István: A Varga/Vargha-család három neves tudós tagja, laudáció, Magyar Örökség Díj, 2015)
Varga Tamás középiskoláit szülővárosában, a Baksay Sándor püspökről elnevezett kunszentmiklósi gimnáziumban végezte. A gimnázium 1936/37-es tanévének értesítőjéből megtudhatjuk, hogy már akkor is a széleskörű érdeklődés jellemezte, több diákszervezetben tevékenykedett, és tanulmányi munkájában is kiemelkedett társai közül év végi osztályzataival és kitűnő érettségijével.
A matematika akkor lett a kedvenc tantárgyává, amikor tanára kezébe adta a Középiskolai Matematikai Lapokat. A lap cikkeket is közöl, de számára a legfontosabb része a diákoknak kitűzött feladatok voltak. Erről így emlékezik:
„Akkoriban mi az iskolában készen kaptuk a megoldási módszereket. Megtanultuk a képleteket, azokat kellett alkalmazni. Ennek a lapnak a feladatain viszont gondolkodni lehetett, és ezt én sokkal jobban szerettem. Törtem a fejem ezeken a feladatokon, néha egy hétig, máskor háromig. Amit megoldottam, azt beküldtem, s a dolog úgy végződött, hogy mivel a feladatmegoldók közt jól szerepeltem, közölték a fényképemet is, s ez bizony nagy dolog volt.”[1]
1942-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakán középiskolai tanári oklevelet szerzett. Az oklevele megszerzése után ösztöndíjasként egy évet töltött az Eötvös Kollégium olaszországi testvérintézményében, Pisában.
Tudományos munkát diákkorában a gráfelmélet terén végzett, a háború befejezése után algebrai és geometriai tárgyú cikkei jelentek meg tudományos folyóiratokban. Ezt követően érdeklődése a matematikatanítás módszertana felé fordult.
1943 őszén katonai szolgálatra hívták be Désre. Tüzérségi kiképzése után 1944 őszén tartalékalakulatba osztották be Fertőszentmiklósra. Ittléte alatt sikerült a közeli Balf melletti SS internálótáborból megszöktetnie két barátját és számos ismerősét, összesen 14 embert. Ezért 2012-ben megkapta a jeruzsálemi Jad Vasem intézettől a Világ Igaza posztumusz kitüntetést.
1945-ben kezdett el dolgozni középiskolai tanárként Kunszentmiklóson, majd Budapesten. 1947-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba helyezték. Itt részt vett tantervek kidolgozásában, tankönyvek megírásában. 1948-ban a Neveléstudományi Intézetbe került, ahol 1950-ig, az intézmény megszüntetéséig dolgozott. Az ezekben az években született tankönyvek főleg a II. világháború előtti évek könyveinek az átdolgozásai voltak. Több társszerzővel együtt igyekezett közreműködni abban, hogy a háború pusztításai után minél előbb megszülessenek a békés és eredményes oktatáshoz szükséges eszközök.
1951-től kezdve 16 éven át az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán a matematikatanítás módszertanának előadójaként kapcsolódott be a matematikatanárok képzésébe.
1955-től a Cukor utcai Gyakorló Iskola egy 5. osztályában matematikatanítást is vállalt, és ezt az osztályt nyolcadikig végigvitte. 1961-ben Reményi Gusztávné tanításával az egyik felsőtagozatos osztályában az általános iskolai geometriatanítás korszerűsítésére irányuló oktatási kísérletet vezetett.
Varga Tamás munkásságára, de egyben az egész magyar matematikatanítás számára is nagy hatással volt az 1962-ben az UNESCO szervezésében Budapesten megrendezett nemzetközi matematikaoktatási szimpózium. Itt Varga Tamás gondolatai olyan elismerésre találtak, hogy őt bízták meg Willy Servais belga matematikussal együtt a Teaching of Mathematics at Secondary Level című többszáz oldalas UNESCO-kiadvány, majd az ezen alapuló 1971-ben megjelenő Teaching school mathematics című könyv megírásával.
1963-ban a Váci Utcai Általános Iskola két első osztályában elindult az általa tervezett és irányított komplex matematikatanítási kísérlet, amely hosszú évekre meghatározta a magyar matematikatanítás máig ható reformkorszakát.
1967-től kezdve az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa lett, és így első kézből volt módja kísérletének irányítására, egyre további finomítására.
Önéletrajzában így ír erről: „Tudományos munkásságom legfőbb célja ennek a reformnak a további megszilárdítása és továbbfejlesztése az egész világon folyó matematikaoktatási eredmények figyelembevételével.”
Kiváló nyelvtudása és rendkívüli széles érdeklődése következtében jól ismerte a matematika, a matematikadidaktika, a pszichológia, a társadalomtudományok számos területét, a nemzetközi kutatásokat és azok eredményeit. Ezek elgondolásait, eredményeit nagy bölcsességgel megszűrve alkalmazta a magyarországi iskolai viszonyokra.
1975-ben a komplex matematikatanítási kísérlet, mint alkotás kidolgozásával kandidátusi fokozatot szerzett.
A komplex matematikatanítási kísérlet eredményei alapján a Művelődésügyi Minisztérium új matematikatanterv bevezetését rendelte el
A kísérlet irányításában és az 1978-es tanterv előkészítésében, bevezetésében munkáját nagymértékben segítették az Országos Pedagógiai Intézetben (OPI) közvetlen munkatársai és a kísérletben részt vevő tanítók, tanárok.
A komplex matematikatanítási kísérlet iránti nemzetközi érdeklődést jelezte a számos külföldi meghívás, melyeknek a lehetőség szerint igyekezett eleget tenni. Utazott a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Jugoszláviába, Lengyelországba, Nyugat-Európa számos országába, Kanadába, az Egyesült Államokba és Brazíliába. Különösen a valószínűségszámítás általános iskolai tanítására vonatkozóan kértek tőle előadásokat, tanfolyamvezetést és konzultációs lehetőséget. Emellett több neves külföldi szakemberrel dolgozott együtt tanulmányok, oktatási anyagok készítésében. Könyvei, cikkei megjelentek a magyaron kívül angol, francia, német, olasz, orosz, spanyol és szlovák nyelven.
Sokoldalúságát és széleskörű tudását jelzi, hogy a matematikatanítás korszerűsítésével kapcsolatban olyan kutatásokat is folytatott, amelyek más tárgyak tanítására is hatással voltak. Erre vonatkozó eredményei egyrészt az állami oktatás felülvizsgálatát végző bizottság dokumentumaiba épültek be, másrészt a Köznevelés és más folyóiratok, illetve kiadványok révén jutottak el a pedagógusokhoz. Ezek az írások elsősorban a differenciált oktatással és a játékos taneszközök használatával foglalkoztak. Emellett az MTA felkérte egy tanulmány készítésére, ami a matematikatanítás reformjának az anyanyelvi oktatás reformjára vonatkozó következményeit tárgyalja.
Az 1980-as években az elsők között ismerte fel a számítástechnika alkalmazásában rejlő lehetőségeket a matematikatanítás módszereinek megújításában.
Aktivitását még súlyosbodó betegsége közben is megtartotta, egyik utolsó cikke a Kritikában már halála után jelent meg.
A mai kor pedagógusai számára is példa lehet Varga Tamás munkássága, a hivatásszeretet, a matematikatanítás iránti elkötelezettség mellett a szakmai igényessége, a kor legfontosabb problémái iránti nagyfokú érdeklődése, nyitottsága, a problémák megoldásához az új utak bátor, de felelősségteljes keresése.
Lábjegyzet
[1] Megtalálható a KöMal arcképcsarnokában, az 1934-35-ös év 3. tablóján többek között Bodó Zalánnal, Nagy Elemérrel, Szele Tiborral együtt. A Szerk.
Mellékletek:
http://www.vasarhelyitv.hu/hirek.php?hir=12131
A bevezető fotó forrása a Hódmezővásárhelyi Varga Tamás Általános Iskola honlapján található: http://www.vargatamas.hu/hirarchivum/2017
Pálfalvi Józsefné