Votisky Zsuzsa 1948-ban született Budapesten, polgári családban.
Bár már fiatalkorában is leginkább a képzőművészet és a művészettörténet érdekelte, ésszerűbbnek látszott, hogy reál irányban tanuljon tovább, mivel tartott attól, hogy a családot sújtó hátrányos megkülönböztetés miatt nem veszik fel humán szakokra. Így hát a Veres Pálné Gimnázium elvégzése után matematika-fizika tanári szakra jelentkezett az ELTE-ére, és elsőre felvételt nyert.
Az egyetem befejezését követően a Vas utcai közgazdasági szakközépiskolában tanított. Komolyan foglalkoztatta a matematikaoktatás megreformálása, de néhány év után rájött, hogy a szakközépiskola ehhez kevés mozgásteret ad, ezért átment az Országos Pedagógiai Intézetbe, majd később a Műszaki Könykiadóban dolgozott szerkesztőként.
40 éves korára találta meg a számára ideális szakmai feladatot, amelyben egyaránt kamatoztathatta a matematikai és a reáltudományok iránti érdeklődését, valamint biztosította a számára mindig szükséges szellemi kihívást. 1988-ban többedmagával megalapította a Typotex Kft elődjét, akkor még GMK-ként, majd a berlini fal leomlásának a napján a cég átalakult a jelenlegi Kft-vé.
A cég első éveiben még csak a TeX szedőprogrammal végzett nyomdai előkészítést, 1991-től lépett fokozatosan a könyvkiadás felé. Nagyon biztos értékítélettel választotta ki az első időkben még főleg matematikai tematikájú könyveket, majd egyre szélesebb lett a paletta: hiánypótló és érdekes műveket adott ki magyarul, elsősorban a tudományos ismeretterjesztés és a művészettörténet területéről.
A könyvkiadó meghozta számára a nemzetközi szakmai életbe való belépést, és az ottani elismerést is. Világpolgár lett, rendszeresen járt ki a Frankfurti Könyvvásárra már a 90-es évek elejétől, és nagyon otthonosan érezte magát ebben a vibráló közegben. Rengeteg új ötlettel tért vissza ezekről az utakról, és számos új kezdeményezést honosított meg a magyar könyvszakmában. Ezek közül a szívéhez legközelebb talán a Bábelmátrix projekt állt, aminek létrehozását épp az a felismerése motiválta, hogy külföldi barátainak nem tudja – az ő nyelvükön – elmondani a kedvenc magyar verseit.
Sikeres üzleti és szellemi vezetőként felfuttatta a kiadót, amelyet a magyar szellemi élet egyik fontos eligazodási pontjává tett.
Nagyvonalú és nagylelkű volt, értő stílusú, ugyanakkor kitartó és következetes. Életteli volt, másokat is magával ragadott kisugárzása és lendülete. Hosszú ideje mindent elkövetett azért, hogy a kiadó, ez a szellemi műhely nélküle is működőképes maradjon.
Az idei tél is egy szokásos megfázással indult, ami aztán végzetesenek bizonyult. Mindannyiunk számára megdöbbentő hirtelenséggel ment el.
(Részletek fia, Tikk Domonkos búcsúztatójából, elhangzott 2018. január 24-én az Óbudai Temetőben.)
Kedves Zsuzsa!
Mindig „régi harcostársadnak” neveztél, hiszen együtt voltunk a 70-es évek nagy reformküzdelmeiben. Jártunk a „kutyás terembe” Surányi János módszertani szemináriumaira Bartal Andreával, Gádor Pirivel, Halmos Marival és még sok más kiváló és lelkes kollégával. Nagy tudásvággyal hallgattuk a „nagyok”, köztük Péter Rózsa előadásait és örömmel és persze gyakran felbukkanó vitatkozó hajlammal vettünk részt a tanítás jobbítását célzó beszélgetésekben. Néhányunkat az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettünk a Surányi János által szervezett tanulmányi kiránduláson Krakkóban. Itt nagy tisztelettel próbáltuk megérteni Krygowska professzor asszony előadásait és látogattuk az általa vezetett kísérlet keretében szervezett középiskolai órákat a geometriai transzformációk és az analízis újszerű tanításáról. A hivatalos programok mellett arra is emlékszem, mekkora lelkesedéssel nézted az Egyetem könyvtárának fantasztikus gyűjteményét és micsoda meghatott csodálkozással a „Hermelines nő” képét, de ma is bennem él az a mélységes döbbenet, amit Auschwitz borzalmai láttán éreztünk ott együtt.
Surányi János „csapatával” hosszú éveken át próbálkoztunk Varga Tamás szellemiségét bevinni még a középiskolába is, ebben te mindig fontos közreműködő voltál.
Amikor a számítástechnika egyre jobban kezdett „begyűrűzni” a magyar oktatási köztudatba is, te elsők között voltál, akik ennek a fontosságát és szükségességét meglátták. Tisztelettel és nagy együttérzéssel figyeltük a Kiadó megalapítása és megerősödése körüli küzdelmeidet. Jó, hogy legalább a baráti beszélgetések révén, vagy a készülő írások kapcsán én is egy kicsit beavatottnak érezhettem magamat. Amikor Varga Tamás szellemisége egyre inkább kiszorulni látszott a magyar matematikaoktatás területéről, te akkor is igyekeztél az őrzőket segíteni.
Sokat köszönhetünk neked a Varga Tamás Alapítvány folyamatos működtetéséért, a Varga Tamás Napok konferenciák támogatásáért. A te ötleted alapján és aktív közreműködéseddel alakult meg a Varga Tamás Alapítvány keretében a Varga Tamás Módszertani Központ, majd később hathatós segítséget nyújtottál a „Játéktól a kutatásig” című sikeres diákprogram megvalósításához is.
Biztos vagyok benne, hogy az elmúlt évtizedek matematikatanárai sosem felejtik el a Hangos könyvek felolvasóesteket a Rátz László Vándorgyűléseken és a Varga Tamás Napokon, ahol a te általad szervezett kiváló előadóművész csapat segítségével próbáltál mindnyájunkat beavatni az „olvasás gyönyörűségébe”.
Kedves Zsuzsa!
Sajnos, most már legfeljebb „az örök vadászmezőkön” lehetünk újra együtt harcostársak.
Köszönettel és soha el nem múló baráti szeretettel gondolok rád.
Sári
Pálfalvi Józsefné
Budapest, 2018.01.23.
(Elhangzott 2018. febr. 18-án a budapesti Nyitott Műhelyben, Zsuzsa emlékestjén)