Akár Watts és Strogatz 1998-ban megjelent cikkét a kisvilág hálózatokról, akár Barabási és Albert '99-es skálafüggetlen hálókról szóló közleményét számítjuk a hálózatkutatás megszületésének, mostanra a tudományág nagykorúvá lett. Hogy ez nem csupán korát, hanem szellemi érettségét és jelentőségét tekintve is igaz, nagyszerűen bemutatja Barabási Albert-László A hálózatok tudománya című, itthon 2016-ban a Libri gondozásában megjelent hiánypótló tankönyve.
Tankönyv, mert fő célja az alapfogalmak megismertetése; hiánypótló, mert a terület interdiszciplináris voltához igazodva szellemi szórakozást kínál a felsőbbfokú matematikában jártas és kevéssé jártas olvasóknak egyaránt. Ezt a fejezetek nagyszerűen felépített, emészthető gondolati lépésekből álló matematikai váza mellett az egyes témák kulturális-történeti beágyazottságának bemutatása és a megértést elősegítő esztétikus ábrák teszik lehetővé. Az összekapcsoltság eszméje abban is megjelenik, hogy a szerző rendszerint bemutatja a használt (főleg statisztikus fizikán alapuló) matematikai módszerek alapjait és hálózattudományon kívüli alkalmazásait.
Empirikus eredményeket leírni kívánó matematikai modellek tanítása esetén felmerül a kérdés, hogy magukat a mért jelenségeket mennyire részletesen mutassuk be: a mérési eredmények túl alapos ismertetése unalomba fullaszt, nem elégséges bemutatása pedig nem világít rá a modellek relevanciájára. Ezt a problémát a könyv okosan azzal hidalja át, hogy minden főbb jelenséget egy-egy jellemző példán keresztül mutat be. Az empíriával való kapcsolat fontossága rámutat arra is, hogy miért nem tekintik a hálózattudományt a gráfelmélet alfejezetének: itt ugyanis csak olyan fogalmaknak van létjogosultságuk, melyek valós jelenségek leírását elősegítik. Mivel ezen fogalmak jellemzően statisztikus természetűek, a tankönyv leggyakrabban használt matematikai eszköze a valószínűségszámítás. Ennek ismerete sem szükséges a könyvben való előrehaladáshoz: főbb fogalmait a megfelelő oldalak margóján elhelyezett dobozok mutatják be.
A szerző hálózattudománnyal összefonódott életútját a nulladik fejezet mutatja be; ez egy tanulságos mese a kutatók világában való érvényesülésről napjaink tudománypolitikai környezetében. A hangsúlyok szubjektív megválasztása a könyv hátralevő részében is megmarad; mindazonáltal a fejezetek nagyjából lefedik a hálózattudomány irodalmának alapvető gondolatait.
Az egyes szakmai fejezeteket kiegészíti egy kedvcsináló bevezető, amely bemutatja a hálózattudomány társadalmi és tudományos jelentőségét; egy gráfelméleti bevezető, amely a hálózatok leírásának nem-statisztikus fogalmaira fókuszál; és egy összefoglaló arról, hogy a szerző tapasztalatai alapján milyen felépítésben érdemes hálózattudományt egyetemi kurzus keretében oktatni. Ez utóbbi fejezet nagyszerűen visszatükrözi a könyv fő célját, amely az, hogy a hálózattudomány alapfogalmait beépítse mindennapi gondolkodásunkba.
A könyv nagy erénye, hogy a hálózattudományon kívül használható képességeket is fejleszti: paradigmatikus példákon keresztül mutat be ügyes matematikai közelítő eljárásokat, trükköket, amelyek lehetővé teszik, hogy hozzávetőlegesen megértsük a szóban forgó modelleket anélkül, hogy elvesznénk a matematikai részletekben. Ezek egy részét a minden fejezet végén megtalálható ,,kiegészítés haladóknak” alfejezet mutatja be, így nem zavarják a főszöveg érthetőségét és tömörségét. Ezen levezetések, valamint a szimulációk és mérések nagy része a szerző mellett Pósfai Mártonnak köszönhető.
A magyar fordítás, amely Kirchner Erika munkája, kiváló. A hálózattudomány fő fogalmainak magyar megfelelői tekintetében eddig nem volt egyetértés; ezen mű e tekintetben is mérföldkő lehet.
Barabási Albert-László tankönyve tehát élvezetes és hasznos időtöltést kínál az érdeklődő Olvasó számára, felsőbb matematikában való jártasságtól függetlenül.
Czégel Dániel
Barabási Albert-László: A hálózatok tudománya, Libri Könyvkiadó Kft, Budapest, 2016.
https://www.libri.hu/konyv/barabasi_albert-laszlo.a-halozatok-tudomanya.html