Rábai Imre 1926. július 9-én született Mezőkovácsházán. Gimnáziumi tanulmányait Szegeden végezte. 1944 júniusában munkaszolgálatra vitték, majd októberben erőltetett menetben Wiener Neustadtba terelték. Innen Dachauba, a koncentrációs táborba, majd a mühldorfi kényszermunkatáborba került.
A tábor 1945 április 30-i felszabadulása után egy amerikai katonai kórházban lábadozott, csak ősszel tudott Szegedre visszatérni. 1945 decemberében érettségizett.
1951-ben a Szegedi Pedagógiai Főiskolán matematika-fizika-kémia-szakos tanári diplomát, majd 1954-ben az ELTE levelező tagozatán gimnáziumi matematika szakos tanári diplomát szerzett. 1956-ig a szegedi főiskolán, majd a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézetében volt tanársegéd. 1956-tól 1958-ig a pécsi Janus Pannonius gimnáziumban, majd a budapesti Toldy Ferenc gimnáziumban tanított.
Rábai Imre nagyon hamar a matematikaoktatás országosan elismert egyénisége lett. Ennek köszönhette, hogy 1958-ban kinevezték a budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumba vezető tanárnak, ahol matematikatanárok módszertani továbbképzését végezte, és egy matematikaszakkört is elindított.
Az 1960-as évek elején az oktatási kormányzatban felmerült egy (szovjet mintára tervezett) speciális matematika tagozatos gimnáziumi osztály elindítása, amelyről a végső döntés 1962 augusztusában született meg. Az osztályt a Fazekas Mihály Gimnáziumban indították, és az osztály matematikatanárának Rábai Imrét kérték fel. Rábai Imre eleget tett a felkérésnek, és ezzel óriási feladatot vállalt magára. Az osztály elindításában nemcsak az adminisztratív feladatokat és a gyerekek összegyűjtését végezte el, de a képzés teljes tanmenetét is ő dolgozta ki. A heti 10 órás, emelt szintű óraszám és a válogatott osztály igen gyors haladási üteme hatalmas tananyag és a hozzá tartozó feladatsorok összegyűjtését igényelte. De ezen felül arra is volt gondja, hogy előadóként megnyerje a magyar matematika számos kiválóságát: meghívására Hajnal András, Péter Rózsa, Pólya György, Révész Pál, Varga Tamás tartottak iskolai órákat az osztálynak. Mély belátást és bölcsességet tükrözött az a döntése, hogy az osztályfőnöki tisztséget nem vállalta el, hanem a feladatra Komlós Gyulát, korábbi kollégáját kérte fel:
„Elég voltam én nekik a megemelt óraszámú, választott szaktantárgyukból...Ismertem Komlós erényeit, tudását, gyerekszerető emberségét. Komlós Gyula nagyon közel tudott kerülni a gyerekek lelkéhez, igazi csapattá kovácsolta az osztályát,” mondta erről később. Rábai Imrének ez a választása döntő hatást gyakorolt sokak életére az osztály tagjai közül; e sorok írójának életére mindenképpen.
Ezekben az években Rábai Imre tanítványai szinte minden számottevő országos matematikai versenyt megnyertek, és kiemelkedő eredményességgel képviselték Magyarországot a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiákon is. (Volt olyan év, amikor a diákolimpiára kiküldött nyolctagú csapat öt tagja az osztályból került ki, és a csapat három másik tagja is a Fazekas Gimnázium alacsonyabb évfolyamú matematika tagozatos osztályába járt.)
Rábai Imrének ez az úttörő vállalkozása óriási hatást gyakorolt a hazai matematikaoktatásra. A Fazekas Gimnázium a 60-as évek óta a magyar matematikaoktatás fellegvára. Példáját számos gimnázium követte az országban, és így épült ki a matematikai tehetséggondozás országos rendszerének egyik pillére.
Rábai Imre 1965-ben és 1966-ban már csak félállásban dolgozott a Fazekas gimnáziumban (az osztályának megtartása mellett), és a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészkari Matematika Tanszék adjunktusa lett. Kősőbb a BME Tanárképző és Pedagógiai Intézetébe került, és innen ment nyugdíjba 1992-ben, de nyugdíjasként még 1999-ig dolgozott.
Rendszeresen publikált a matematika módszertanáról, és a témában számtalan előadást tartott. Ő indította el 1966-ban a TIT rendkívül népszerű és több évtizeden át működő egyetemi felvételire előkészítő matematika kurzusait.
Hosszú pályafutása alatt nagyon sok könyvet, feladatgyűjteményt, a matematika különböző ágait gyakoroltató, az érettségire vagy egyetemi felvételire készülőket segítő példatárat és egyéb oktatási segédanyagot írt. Ezek nagy része sok kiadást ért meg, és a mai napig nagy népszerűségnek örvend.
Rábai tanár úr munkásságáért 1967-ben Beke Manó díjban, 1999-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült, 2001-ben a Bolyai János Matematikai Társulat örökös tagjává választották, 2003-ban elnyerte a Rátz Tanár Úr Életműdíjat, 2013-ban pedig az Apáczai Csere János-díjat.
Halálával a magyar matematikatanítás egy legendás alakja távozott körünkből.
Laczkovich Miklós