Cambridge, 1912. Az ötödik Nemzetközi Matematikai Kongresszus kulisszatitkai

Cambridge, 1912. Az ötödik Nemzetközi Matematikai Kongresszus kulisszatitkai

 

1. Bevezető

A Nemzetközi Matematikai Kongresszus (ICM) a matematikusok legnagyobb nemzetközi konferenciája. A négyévente szervezett rendezvénynek legutóbb Szöul adott otthont, a következőt Rio de Janeiroban tartják. Több rangos matematikai díjat is ezen a konferencián szoktak átadni, köztük a híres Fields-érmet.

A magyar matematikusok a kezdetektől fogva – amikor erre lehetőség adódott – részt vettek a Nemzetközi Matematikai Kongresszuson. Filep Lászlónak a Historia Scientiarumban megjelent posztumusz dolgozata, amelyet Maurer I. Gyula rendezett sajtó alá, jó áttekintést ad 1950-ig a magyar szereplésekről [2]. Szintén remek forrásanyag a kongresszusok korai történetéhez az International Mathematical Congresses c. szépen illusztrált album [1].

2. Az ötödik Nemzetközi Matematikai Kongresszus

1912-ben Cambridge-ben rendezték az ICM konferenciát [4]. Magyar részről Arany Dániel, Beke Manó, Bogyó Samu, Fejér Lipót, Fekete Mihály, Goldziher Károly, Klug Lipót, Kőnig Dénes, Kürschák József, Rados Gusztáv, Riesz Frigyes, Rátz László, Szász Ottó, Tötössy Béla és Sós, E. dr (Budapest) vettek részt azon. Nem a magyar küldöttség tagjaként, de ott volt még Kármán Tódor (Göttingen), Riesz Marcel[i] (Stockholm) és Schlesinger Lajos (Giessen) is. A jelen munka nóvuma egy olyan újságcikk bemutatása, amelyben Riesz Frigyes a Pesti Hírlap kolozsvári tudósítójának részletesen beszámolt a magyar küldöttek indítványáról. Szerették volna elérni, hogy az 1920-as kongresszust a Bolyaiak hazájában rendezzék, és a következőnek tervezett 1916-os stockholmi konferencián ezt majd hivatalosan elő is terjeszthessék. Az első világháború azonban itt is közbeszólt.

Érdemes elolvasni Riesz akkori nyilatkozatát, és igen érdekes nyomon követni az akkori eseményeket, hiszen ma már tudjuk, hogy sem 1920-ban, sem azóta, eddig még sosem rendezték ezt a neves konferenciát Magyarországon. Az első világháború vesztes országainak matematikusait, így a magyarországiakat is, ráadásul még csak meg sem hívták sem az 1920-as, sem az 1924-es konferenciára. Az akkori helyzetet szemléletesen mutatja Riesz Marcel és Godfrey Harold Hardy The general theory of Dirichlet’s series c. 1915-ös kötetének ajánlása is, ahogyan már Horváth János (1924-2015) ezt megírta: „Riesz Marcel a róla elnevezett eljárást 1909-ben fedezte fel, de részletesebb tárgyalását csak a Hardy-val közösen írt 1915-ben megjelent könyvében adta. Ekkor már dühöngött az első világháború. Riesz akkor még magyar állampolgár volt, és mint tartalékos tiszt a stockholmi magyar-osztrák követséghez volt beosztva. Így a két szerzőtárs ellenség volt és az erősen pacifista Hardy a könyvet, az őrjöngés közepette, a matematikusok – bárhol is legyenek – testvériségének ajánlotta.” [3]

Riesz Frigyes nyilatkozata (Pesti Hírlap, 1912. szeptember 17.): „A magyar kiküldötteknek jó idejét Cambridgeben az foglalta le, hogy a magyar főváros meghívását közvetítsék a kongresszusnak s a következő, stockholmi nagygyűlésre előkészítsék a Budapestre szóló meghívás szíves fogadtatását. Természetes, hogy megelőzőleg biztosítanunk kellett a magyar kormány hozzájárulását is, mert a kongresszusok természetszerűen sok pénzt emésztenek meg s a vendéglátás olyan kötelezettségekkel jár, amelyeknek eleget nem tenni az udvariatlansággal lenne egyértelmű. Az angolok és a többi nagy kultúrnemzetek ebben a tekintetben előnyben vannak fölöttünk. Amíg máshol nagyszerű látnivalók özönével kápráztathatják el a vendégeket, nálunk pezsgős vacsorákkal kell feledtetnünk azt, ami hiányzik.

                           

 

1. ábra. Fejér Lipót, Riesz Frigyes és Riesz Marcel                       

A dolog nem ment könnyen Budapesten. A kormány rengeteg terheire hivatkozott, sokallta a 80,000 koronát is, amit kértünk; a nehézségeknek ezt a részét azonban nagy nehezen sikerült leküzdenünk. Ígéretet kaptunk s kész programmal mentünk ki Cambridgebe. Itt az a kellemes meglepetés ért bennünket, hogy az osztrákok feltűnően csekély számmal jelentek meg a kongresszuson, pedig Bécsnek a konkurenciájától erősen tarthattunk, mert a bécsiek is készültek a kongresszus meghívására. A tárgyalások rendjén derült azonban ki, hogy mégsem olyan könnyű a dolgunk. Amire nem számítottunk: a kongresszus főtitkára, Hobson professzor részéről talált heves ellenzésre tervünk. Hobson szenvedélyesen kelt ki a magyarok ellen s felvonultatta mindazt a sok gáncsot, rosszakaratú ferdítést, amelyet mi sajnos ismerünk Scotus Viator[ii] szótárából, s amelyek kétséget kizáróan ezúttal is tőle származnak. Hobson a magyarországi nemzetiségek elnyomását hozta fel ellenünk s bár elismerte a magyar matematikai tudomány előkelő hírét, a leghatározottabban ellenezte, hogy Budapest mellett állásfoglalás történjék. A vita kiszélesedett, mert a német matematikusok is beleszóltak. Meg kell még említenem, hogy a kongresszus anyagát mindannyiszor négy nyelven dolgozzák fel s a kongresszus hivatalos nyelve is négy: angol, német, francia és olasz. A cambridgei kongresszuson az angol dominált s a németek azzal érveltek, hogy a budapesti kongresszuson háttérbe szorul a német nyelv, amelyet szerintük a társország német nyelve és a germán országokhoz való közelség miatt az elsőség illetné meg a budapesti kongresszuson. Hobson főtitkár végre is nem tudva ellenvetéseinkre mást válaszolni, kijelentette, hogy az idő még nem is aktuális a kérdés eldöntésére s a meghívást a legközelebbi kongresszusig vegyék le napirendről. Ebbe már azért sem egyezhettünk bele, mert a forma mindig az, hogy a meghívásnak nyolc év előtt kell megtörténnie. Folytonos agitációnk sikerre is vezetett, mert a meghívás tényét jegyzőkönyvbe foglalták s ezzel mintegy eldöntötték sorsát is. Volt egy cseppet sem veszélyes ellenfelünk is: Görögország, amelynek egyetlen jelenlevő képviselője Athén mellett kardoskodott, ő azonban később Magyarország javára visszavonult. Megjegyzendő, hogy a budapesti székhely eszméje Stockholmból indult ki s elsősorban a svédek szimpatikus támogatásának köszönhetjük, hogy eredményre jutott akciónk.

A kongresszusi főtitkár volt talán az egyedüli, aki még ezek után sem tudott megbarátkozni Budapesttel. Mikor vonatba szálltak a magyar kiküldöttek, akkor is hevesen recitálta Scotus Viator rögeszméit:     Magyarországon elnyomják a nemzetiségeket.”

3. További érdekességek

Munkánk másik újdonságát azoknak a fényképeknek a feltárása jelenti, amelyeket Riesz Marcel lundi hagyatékában találtunk és nagy valószínűséggel a Cambridge-i kongresszuson készült felvételeknek tarthatunk. Több ilyen fényképet is sikerült fellelni, és ezek közül az egyiken – úgy véljük – éppen a magyar résztvevők egy csoportját is láthatjuk (2. ábra).

      

2. ábra. Cambridge, 1912. Fénykép Riesz Marcel hagyatékából

(A kép jobbfelében a háttal álló kopaszodó úrral szemben és mellette a Riesz testvéreket és Fejér Lipótot láthatjuk.)

Szintén érdekes adalék a történethez az a képeslap is, amelyet az utazáskor Fejér Lipót és Riesz Frigyes küldtek Riesz Marcelnek (3. ábra) ezzel a – humort sem nélkülöző – üzenettel [5]:

Kedves Barátom!

            Levelét későn kaptam meg: Nordeney-ban ért utol. Most itt vagyok Ostendében egy távoli rokonával Riesz Frigyessel. Nyugodtabb tengert várunk, és akkor átmegyünk Londonba. Ott mindjárt értesítjük hollétünkről. Cambridge-i szobám ügyét most már teljesen Önre bízom, előre is köszönet a fáradozásért. A közeli viszontlátásig szívélyesen üdvözli

                                                                                                                      Fejér Lipót

                                                                                                                      Riesz Frigyes

K.M.

            Vagy 10 nap előtt írtam neked Cambridge-be, abban a hiszembe, hogy már ott vagy. Ha azóta Mertz-be feleltél, azt már alig kapom meg. Írj tehát Londonba: p. rest, General Post Office. Csókol

                                                                                                                                  Friczi.

                                           

3. ábra. Fejér Lipót és Riesz Frigyes képeslapja Riesz Marcel részére, G.H. Hardy címére

Hivatkozások

1. Albers, Donald J, Alexanderson, G.L., Reid, Constance 1986: International Mathematical Congresses. An Illustrated History 1893-1986, Springer-Verlag.

2. FILEP László 2006: Nemzetközi matematikai kongresszusok 1950-ig, Műszaki Szemle Historia Scientiarum-3  34. szám, 3–7. A kéziratot sajtó alá rendezte MAURER I. Gyula. http://www.emt.ro/downloads/muszaki_szemle/msz34.pdf

3. HORVÁTH János 1976: Riesz Marcel matematikai munkássága I., Matematikai Lapok 26, 11–37.

4. Snyder, Virgil 1912: The fifth International Congress of Mathematicians, Cambridge, 1912. Bull. Amer. Math. Soc. 19, no. 3, 107–130. http://projecteuclid.org/euclid.bams/1183422029.

5. SZABÓ Péter Gábor 2011: Kiváló tisztelettel. Fejér Lipót és a Riesz-testvérek levelezése magyar matematikusokkal, Magyar Tudománytörténeti Intézet, Budapest.

Szabó Péter Gábor

Szegedi Tudományegyetem, Informatikai Intézet



[i] Riesz Marcel keresztnevének írásáról megjegyezzük, hogy az több változatban is megjelenik a dokumentumokban, mi a „Marcel”-t használjuk. Testvérének Riesz Frigyesnek levelei címzésében is így szerepelt, ahogyan maga Riesz Marcel is megjegyezte egy lexikon szerkesztőinek küldött levelében, hogy ő a nevét egy l-lel írja. A kérdéssel kapcsolatos további adatok találhatók a Szabó Péter Gábor: A matematikus Riesz testvérek (Magyar Tudománytörténeti Intézet, Bp., 2010) kötet 10. oldalán a 3. lábjegyzetben.

[ii] Scotus Viator egy álnév, Robert William Seton-Watson (1879-1951) brit publicista használta