2023-ban a Bolyai János Matematikai Társulat kezdeményezésére hat rendhagyó workshop zajlott a HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetben. Workshop rólunk, matematikusokról... címmel Tardos Zsófia írt a tavaszi alkalmakról: ezeken az volt a cél, hogy megtaláljuk a témákat, amik sokakat érintenek ugyan, de valami miatt nem kapnak elég nyilvánosságot, emiatt többnyire egyedül küzdünk velük. A harmadik workshopon kirajzolódtak a doktori képzéshez kapcsolódó nehézségek. Vannak például, akik olyan témából doktorálnak, ami nem igazán érdekli őket, illetve előfordul, hogy a doktorandusznak és a témavezetőnek nem sikerül kellően hatékonyan kommunikálni egymással a közös munka során. Erre alapozva indult ősszel a következő három workshop DoktoriSOKK címmel, ahol Tardos Zsófia és Keszthelyi Gabriella a PhD képzés folyamán fellépő problémák közös átgondolására invitálták a matematikusokat.
Első alkalommal, október 11-én szokás szerint információgyűjtés zajlott, brainstorming az összegyűlt doktoranduszok és témavezetők részvételével arról, hogy melyek a doktori folyamat bizonytalanságot okozó pontjai, hol lenne érdemes fejleszteni, változtatni a közeljövőben. Mindenekelőtt felmerült a kérdés, hogyan lehetne a hallgatókat az MSc képzés alatt abban segíteni, hogy minél több információjuk legyen az előttük álló lehetőségekről, és ezek birtokában a lehető legjobb döntést hozhassák meg a továbblépésről. A matematika doktori iskola aktív hallgatóinak és oktatóinak segítségével lehetne egy tapasztalatmegosztással egybekötött kerekasztal-beszélgetést szervezni a kutatói életpályáról. Ez lehetőséget biztosítana az MSc hallgatókban felmerülő kérdések megvitatására, a várható feladatok tudatosítására, egyéni tanácsadásra.
A következő lépés azokat érinti, akik már elkezdtek doktorálni: a doktori folyamat kezdetekor erősen ajánlott, hogy a témavezető és a doktorandusz kölcsönösen megismerje egymás elvárásait, tudatosabban tisztázza a munkafolyamat kereteit. Sok későbbi nézeteltérést megelőzhetne egy ilyen beszélgetés, illetve ennek egyenes folytatásaként a kölcsönös visszajelzések tudatos elősegítése. A nehézségek megosztása, a részeredmények sikereinek ünneplése nagyban segíthetné a sikeres együttműködést. A résztvevők jelezték, hogy mennyire jó lett volna többet kommunikálni mind seniorokkal, mind peer-ekkel. Erre született egy javaslat mentorcsoportok létrehozására, a doktoranduszok tapasztalatmegosztásának elősegítésére. Ez nagyban segíthetné a hallgatókat, hogy tudatosodjon bennük, nincsenek egyedül a nehézségeikkel, más hallgató is hasonlóan éli meg ezt a nehéz időszakot vagy érez hasonlóan egy előtte álló feladattal kapcsolatban. Fontos, hogy a kutatószemináriumokon olyan légkör alakuljon ki, ahol nem kínos „hülyeséget kérdezni”. A hallgatók részvétele konferenciákon a tágabb kutatói közösség megismerését is elősegíti.
A témavezetők közül sokan hangot adtak annak a szándékuknak, hogy szeretnének fejlődni, illetve, hogy nekik is jól jönne egy támogató, tapasztalatmegosztó közösség: félévenként minimum egy alkalommal fontos lenne egymással megvitatniuk olyan kérdéseket, mint hogyan írjunk ki felelősen jó témát, hogyan tanítsunk cikket írni.
A második, október 24-ei alkalom az igények alapján teljes egészében annak a kérdésnek volt szentelve, hogy mitől lesz valaki jó mentor? Kertész Gergely, aki már előtte más doktori program fejlesztésében is részt vett, meghívott vendégelőadóként segített a szervezőknek tisztázni a kérdést.
Az általános szakmai és intellektuális erények, mint a nagy szakmai tapasztalat, a széles látókör, a magas intelligencia a legtöbb résztvevő szerint csak szükséges feltételei annak, hogy valaki jó mentor legyen, és együtt sem elégségesek. A mentor „atyai/anyai jóbarát”, ezért jó, ha rendelkezik még további erényekkel:
Türelmes – abból indul ki, hogy a másik kevésbé tapasztalt, ennek megfelelően alakítja ki az elvárásait és segít a fejlődésben.
Empatikus – kíváncsi a másik nézőpontjára, ennek megértéséből próbál kiindulni.
Jóindulatú – egy felvetés, megnyilvánulás értelmezési lehetőségei közül mindig azt választja, ami a leginkább segíti a másikat és a két fél kapcsolatát.
Kreatív – a jó mentor beveti a kreativitását, hogy segítsen utakat találni a mentorált számára.
Partneri viszonyt ajánl – bár a doktori folyamatban nem egyenlő felek szakmailag, a mentor mégis egyenrangú viszonyt kínál a mentoráltnak.
Felelősségvállaló – teljes felelősséget vállal, mind a befektetett munkában, mind a mentoráltnak adott visszajelzésekben.
Ezeket az erényeket akkor tudja a legjobban megvalósítani, ha világosan és őszintén kommunikál, anélkül, hogy bántó, ítélkező, vagy agresszív lenne.
Az asszertív kommunikáció eszköztára ennek megfelelő keretet ad, jelenlegi és leendő mentoroknak érdemes lenne szervezett tanfolyamon biztosítani ennek elsajátítását.
A sorozat harmadik részének célja kimondottan a „megcselekedhető” megoldási javaslatok kigondolása volt, Open Space módszer segítségével. Ennek lényege, hogy a csoport teljesen szabad kezet kap, és bár a workshopokat koordináló Zsófi és Gabi utaltak néhány, korábban begyűjtött információra, de alapvetően a résztvevőknek kellett előállniuk a szerintük legfontosabb kérdésekkel, és aztán csoportosan megvitatni őket. A következő kérdések fogalmazódtak meg:
– Hogyan segítsük a doktorizni készülő diákokat az MSc végén a megfelelő témaválasztásban?
– Hogyan lehetne megvalósítani, hogy csak később kelljen a téma vagy a témavezető iránt elköteleződni?
– Hogyan segítsük a témavezetőket mentorokká válni?
– Milyen hasznos ellenőrzési pontok lehetnének a PhD alatt?
Minden kérdésnek volt egy gazdája, és mindenki, akit érdekelt az adott kérdés, odaülhetett az illetőhöz, hogy beszéljenek róla. Így mód volt arra is, hogy mozogjanak az asztalak között, azaz egyvalaki több kérdésbe is belefolyhatott.
Végső soron a kérdések mentén 13 különböző javaslat érkezett.
Voltak közöttük teljesen közösségi alapon megvalósíthatók, és a képzés struktúráját jóval erőteljesebben érintők is. Az utóbbira volt példa, hogy külföldi mintára lehetne a diák kevésbé kötve egy témához, illetve témavezetőhöz, azaz hogy ne rögtön belépéskor kelljen választaniuk, hanem az első év végén. Ez a javaslat a doktori iskola részéről világos kommunikációt, a diákok részéről önállóságot kívánna - keressenek más lehetőségeket is, ha erre igényük van -, a tanárok részéről pedig nagy rugalmasságot és nagyvonalúságot abban, hogy esetenként elengedjék a diákot és a befektetett munkát.
Egy másik ötlet az volt, hogy minden kiírt témához tartozzon egy leírás és konzultációs lehetőség azzal kapcsolatban, hogy mi a várható munkaterv, mennyi előzetes tudásra van szükség ahhoz, hogy elkezdhessen kutatni a diák, mikorra várható eredmény, milyen kockázatok lehetnek stb. Ez egy kevésbé erőforrásigényes, ugyanakkor várhatóan jól megtérülő befektetés, jelentősen csökkenthetné a későbbi kommunikációs problémákat és súrlódásokat, ha a doktori elején ezek világosan tisztázva vannak.
Az elképzelések között volt még a megfelelő fórum, illetve támogatás biztosítása a témavezetőknek, hogy jelezhessék a problémáikat, illetve a mentorálás szempontjából a fejlődés biztosítása, akár külső szakemberek bevonásával. A jelenlevők közül sokak szerint a témavezetők számára biztosított szupervízió lehetősége nagyon sokat segítene a terhek csökkentésében.
A workshop második felében került sor a szavazásra, ahol minden résztvevő 1-től 10-ig terjedő skálán osztályozott két szempont szerint: mekkora lenne a javaslat várható hatása, illetve mekkora erőfeszítésbe kerülne megvalósítani.
A sorozat lezárásaként január 15-én egy nyílt kerekasztal-beszélgetésre került sor, ahol Gabi és Zsófi meghívására a BME-s és ELTE-s vezetőkkel közösen tárgyalták meg a felmerült javaslatokat. A vezetőket Simon Péter (ELTE Matematikai Intézet), Horváth Miklós (BME Matematika Intézet) és Simon Károly (BME Matematika Doktori Iskola) képviselte. A hivatalos részvétel ellenére a megbeszélés közvetlen és átütő sikerű volt, a résztvevők szívesen osztották meg véleményüket és élményeiket a vezetőkkel, a vezetők pedig nyitottnak és lelkesnek bizonyultak. Sikerült megpendíteni azokat a húrokat is, hogy a három matematikai intézet (ELTE, BME, Rényi) között lehetne szorosabb együttműködés és nagyobb átjárhatóság. A Rényi Intézetben ugyan nincs doktori iskola, de rengeteg témavezetőnek és diáknak is van rényis (fél)állása, miközben több olyan kutató is van a Rényi Intézetben, aki nem tanít, tehát nem tud potenciális doktoranduszokkal találkozni. Felmerült, hogy az információáramlást elősegítve létre lehetne hozni például egy közös, intézetek közötti adatbázist, amiből a diákok tetszőlegesen választhatnának témákat, témavezetőket. A BME-n már bevált Témaválasztó Napot átvehetné a Rényi Intézet és az ELTE is. Összességében a vezetők nagy nyitottságot mutattak a workshop eredményeinek megvalósítására az egyes intézmények egyedi helyzete és lehetőségei mentén. A szervezők és a résztvevők most tőlük várják a következő lépést.
Szathmári Nóra, Keszthelyi Gabriella
Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet